Jéna – A Der Spiegel német magazin idei 29. számában ír le egy érdekes történetet, amelyben egy asszony, Bianca G., mesterséges megtermékenyítésnek köszönhetően terhes lesz és fia születik. Öt évvel később azonban megtudja, hogy nem ő a gyermek anyja és az apa pedig nem a gyermek apja. A cikket etikai mondanivalója miatt ültetjük át magyar nyelvre, hisz nem titkolt szándékunk a kérdés erkölcsi hátteréről való párbeszéd indítása. Forrás: Speigel 2013/29. Fordítás: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Az orvostudomány csodákra képes. Az orvosok életet mentenek, betegségeket küzdenek le, az orvosok életet adnak: olyan nőket is anyává tesznek, akik természetes úton nem képesek gyermeket szülni.
De az orvostudomány borzalmakra is képes. A hesseni Bianca G. mindkettőt tapasztalta, először a szerencsét és aztán a borzalmat. „Borzasztóan mérges vagyok az orvosokra, felfoghatatlanul dühödt” - mondja a 38 éves, aki mérgét halk szavakba önti.
Bianca G. petesejtjeit leszívták, majd férje spermiumaival megtermékenyítették és aztán visszahelyezték méhébe. Ezt hitte mindenesetre, öt éven át. Akkor aztán kiderült, hogy a Jénában lévő mesterséges megtermékenyítő centrum hibát követett el. Bianca G. idegen petesejtet hordott ki, idegen férfi sejtjeivel.
A bizonyosság tehát megdőlt: az anya nem volt többé az anya, az apa nem volt az apa és a fiú nem volt a fiúk.
A sokk olyan mélyen érintette Bianca G.-t, hogy a mai napig pszichológiai kezelésre jár. „Mindennél jobban szeretem a gyermekemet” - mondja, de gyakran az az érzésem, hogy „anyaként megraboltak. Ha Jonasra ránézek és látom, hogy az orra nem az én orrom, a szemei nem az én szemeim.” És szenvedek, ha valaki azt mondja, hogy „a fiam egyáltalán nem hasonlít rám”.
Hogyan történhet ilyesmi? Mennyire jó a reprodukciós orvostudomány mintegy 128 centruma Németországban? Mennyire lehetnek a nők biztosak abban, hogy saját petesejtjeiket termékenyítik meg és nem pedig idegenekét? Vannak tudósítások olyan esetekről is, amikor az apa spermáját cserélték össze (Spiegel 2012/27.). A petesejtek összecserélése viszont eddig nem volt ismert.
Bianca G. és férje már nyolc éve voltak együtt, amikor családot szerettek volna alapítani. Öt éven át nem sikerült az asszonynak teherbe esnie. 2005-ben az egyik nőgyógyász aztán a petevezeték sérülését diagnosztizálta. A házaspár ezért a mesterséges megtermékenyítés mellett döntött.
A nőgyógyász Bianca G.-nek azt tanácsolta, hogy a jénai centrumot keresse fel, mert jó híre van. A centrum honlapján az alábbiak állnak: „A legfőbb prioritás nálunk a páciens-párok megelégedettsége!”
Bianca G. hormonkúrán esett keresztül, 13 petesejtje érett be ezalatt, amelyeket altatásban szívtak le Jénában.Több petesejtet is megtermékenyítettek férje sejtjeivel. A férj ott volt, amikor egy nőgyógyász két embriót beültetett az asszony méhébe. Négy megtermékenyített petesejtet lefagyasztottak, tartalékként.
Úgy tűnt, hogy a szerencse Bianca G.-vel van. A Németországban évente regisztrált kereken 80 ezer kezelés kétharmada ugyanis nem jár terhességgel. Binanca G.-nél már az első kísérlet sikeres volt.
Hasában egy gyermek növekedett. A pár azonban a terhesség negyedik hónapjában az állandósult viták miatt szakított. Bianca G. elhagyta közös thüringiai házukat és Hessenbe költözött, ahol a szülei laknak.
2006. júliusában született meg Jonas. Anyukájánál nőtt fel, az apja hétvégéken látogatta meg őt. A szülők azonban tovább vitatkoztak, Bianca G. „iszapbírkózásról” beszél. Egyszer ugyanis a férj azzal vádolta meg, hogy kakukkfióka a gyerek. Talán nem a mesterséges megtermékenyítéssel esett az asszony teherbe, hanem félrelépett.
De hogy mi vezette a férjet erre a kijelentésre, nem tudja Bianca G. Azt gondolja, hogy valószínűleg Jonas külseje volt az. A fiúnak ugyanis vöröses haja, világos bőre van, Bianca és egykori partnere azonban mindketten sötét hajúak.
Bianca G. ezért aztán abszurdnak tartotta a felvetést, de maga is kételkedni kezdett. Megnézte a vércsoportokat: neki A, a férjének B, Jonasnak viszont 0. A gyerekorvos elmagyarázta neki, hogy ez a kombináció ugyan ritka, de lehetséges. Az apja azt mesélte, hogy az ő bátyja is annakidején vörös hajú volt. Végül is egy jénai telefon nyugtatta meg az asszonyt. Nem kell aggódnia, mondta az orvosa, a praxis magas minőségi színvonala kizár mindenféle cserét.
A volt férj azonban csináltatott egy internetes apasági tesztet. Az eredmény: nem ő Jonas apja. Amikor Bianca G. ezt meghallotta, „olyan volt, mintha valaki arcon vágott volna” - mondja az asszony.
Azon a napon Jonas származása jogi per lett. A volt férj ügyvédje megkérdőjelezte az apaságot. A családügyi bíróság DNS-tetszet rendelt el az apánál, az anyánál és a fiúnál is. Három hónap múlva molekuláris-genetikai származási bizonyítványt állítottak ki. Igaz volt a feltételezés, hogy Bianca G. parnere nem a gyerek apja volt.
A másik hír pedig az volt, hogy a vizsgálatok azt is kimutatták, hogy „a megtermékenyített petesejt nem Bianca G.-től származik”.
Eddig Bianca G. mindennapjait egyedülálló anyaként élte. Ezután azonban olyan volt, mintha valaki megingatta volna azt a sziklát, amelyen az élete nyugodott. Ha csak ránézett Jonasra, a gondolatok üldözni kezdték egymást a fejében: „Ő nem az enyém, ő nem az én génem.”
Bianca G. pánikba esett. A saját gyerekét adoptálnia kell ahhoz, hogy megtarthassa? És mi történne, ha a biológiai szülők bejelentik igényüket irányában? A bizonytalanság nyugtalanította. Gyógyszerészeti referensi munkáját három hónapig nem tudta megfelelően végezni, s majdnem pszichiátriai klinikára kellett mennie.
Ügyvédje Jochen Kreissl elmagyarázta neki, hogy egy nő, aki gyermeket szült, a törvény szerint a gyermek test szerinti anyja és kártérítési igényt nyújtottak be a jénai reprodukciós centrummal szemben. Bianca G. 20.000 eurót kapott. 2011. decemberében a jénai orvosok és a biztosító egy egyezséget dolgoztak ki, amelyben arra kötelezték magukat, hogy Jonas eltartási költségeit amíg szükséges, átvállalják. Ezzel pedig a „múltra, a jelenre és a jövőrenézve is” elrendezettnek tekintenek minden igényt.
Bianca G. nem írta alá a szerződést. Egy bekezdés ugyanis rendkívül zavarta. Ebben a „petesejtek összecserélése” volt terítéken és azt követelték volna tőle, hogy hallgasson a történtekről. Bianca G. azonban kérdésesnek vélte azt, hogy a hallgatás megoldás lenne - számára, a fia és más párok számára is.
„Tiszta lapot szeretett volna” az ügyben, hogy a csere sokkját fel tudja végre dolgozni. Vannak napok, amikor nem tud odabújni Jonashoz - mondja - az első anya-gyermek kurzuson órákig bőgött. Elfutott, amikor a pszichológus túl mélyen kutakodott lelkében. De közben Bianca G. elfogadja, hogy „ez a csere mindig is kísérni fogja, egész életében”. A család ismerősei és barátai ismerik gyermeke történetét.
Az orvosoktól magyarázatot várt volna, hogyan is történhetett a csere, s egy bocsánatkérést is a hibáért. Ehelyett „a problémát a szőnyeg alá seperték”.
A petesejtek összecserélése katasztrofálisak egy megtermékenyítő központ számára. A német klinikák cseh, osztrák és spanyol klinikákkal konkurálnak, ahol ugyanazt a szolgáltatás alacsonybb árért kínálják. A német centrumok a magas minőséggel reklámozzák magukat. Tény, hogy a törvények, a rendeletek és az irányvonalak Németországban számosak és szigorúak, de nincsen mégsem egy effektív kontroll a centrumok felett.
Bianca G. és a centrum tehát tovább vitáznak. Kreissl ügyvéd követeléseket állított fel, amelyek immáron 200.000 euróra rúgnak: gyerektartás, kártérítés, fájdalomdíj, az egykori költségek visszafizetése. Amikor bejelentette, hogy két év eredménytelen levelezés után vádat emelnek és Bianca G. nem kell, hogy féljen a nyilvánosságtól sem, az orvosok ügyvédje elzárkózott.
Több pénzt nem fizet és a sajtónyilvánossággal való fenyegetést zsarolásnak minősítette a klinika. Véleménye szerint az eset újságírói hangsúlyai nem a „sajnálatra méltó szervezési hibán alapulnak”, hanem az ügyvéd és Bianca G. zsarolási kísérletén.
A Spiegel is kapott postát az ügyvédtől. A nyilvánosságra hozataltól óva intette a lapot, s a Gerai Államügyészséghez fordult.
Hogy kik Jonas biológiai szülei, Bianca G. máig nem tudja. A megtermékenyítéssel foglalkozó centrum nem tudja megmondani Bianca G.-nek, hogy ki adományozta a petesejtet és a spermiumot. Már nem lehet megállapítani. A házaspár tartalékban lefagyasztott megtermékenyített sejtjeit pedig időközben megsemisítették. Bianca G. abból indul ki, hogy az embriókat valószínűleg elcserélték és az ő gyermekét egy másik asszony hordta ki.
Mi történne, ha a másik szülői pár erről tudomást szerezne? Szenvednének annyira, mint ő maga? Bianca G. tudja azoknak az asszonyoknak a nevét, akiknek ugyanazon a napon ültették be a jénai orvosok a megtermékenyített embriókat, amikor neki is. De inkább nem hívja fel őket.
